Manuálterápia

Manuálterápia

A manuálterápia a tartó- és mozgatórendszer működészavarainak élettanával, diagnosztikájával és terápiájával foglalkozik.

Differenciált technikák egész arzenálját használja, amelyet különböző indikációk alapján alkalmaz nagyon részletes funkcionális diagnosztika után. Nagy hangsúlyt fektet a képalkotó eljárásokra, mint például röntgen, CT, mágneses rezonancia, valamint csontsűrűség vizsgálat.

A kezelés célja a blokkolódás feloldása, az ízületek és csigolyák mozgástartományának visszaállítása, tehát a fájdalommentes fiziológiás állapot helyreállítása.

A terápia során a beteg fájdalma, mozgáskorlátozottsága oldódik, általános közérzete, hangulata jelentősen javul.

A műfogások tanát, vagyis a manuálterápiát az orvosok jelentősen továbbfejlesztették és tudományos alapokra helyezték. Így alakult ki a diagnosztikus és terápiás módszereket egyaránt tartalmazó manuális medicina.

Egyiptomi és thaiföldi szobrok bizonyítják, hogy a manuális terápia több, mint 4000 éve ismert. Már Hippokratész – a modern orvostudomány atyja – is jártas volt a manuálterápiában. Úttörő szerepet játszott kialakulásában a XIX. századi orvos Atkinson, aki az USA-ban és Angliában tevékenykedett, valamint kollégája, Still, az oszteopátiás iskola megalapítója, továbbá Palmer – egy laikus -, később a kiropraktikus irányzat alapítója.

Az emberi test legnagyobb tömegű szervrendszere a mozgásszervek rendszere: a csontok, izmok és szalagok összessége. E nélkül nem tudnánk járni, futni, vezetni, beszélni, írni, építeni, sportolni – semmiféle fizikai tevékenységet végezni. A manuálterapeuták szerint, az egészséges test egy jól beállított géphez hasonlóan működik, kopása és elhasználódása minimális. A felegyenesedett testhelyzet következtében a gerincoszlop ízületei és a porckorongok viselik a test egész súlyát, így a gerincoszlop csigolyáira és a közöttük lévő porckorongokra nehezedő nyomás különösen nagy. A rossz testtartás csak növeli ezt a megterhelést, növelve a mechanikai bajok valószínűségét. A tartó- és mozgatórendszer működészavarait az ízületek csökkent vagy megnövekedett mozgékonysága jelzi. A manuális medicinát az ízületek csökkent mozgékonysága esetén használjuk, amelyhez az izmok merevsége, fájdalmassága társul.

A gerincpanaszaikra (pl. hátfájás, nyaki fájdalom) enyhülést keresőkből kerül ki a manuálterapeuták betegeinek több, mint a fele. A manuálterapeuták képesek enyhíteni az egyéb testrészekben jelentkező panaszokat is, amelyeket sokszor a mindennapi tevékenységek közben fellépő megterhelés okoz. Vannak, akik az izomfeszülés okozta fejfájást is ezzel a módszerrel kezeltetik. A manuálterápia jótékony hatású a csípő, térd, láb, csukló, váll vagy könyök izmait vagy ízületeit érintő sportsérülések, valamint ízületi kopás esetén. A terhesség idején, a testtartás megváltozása miatt, sok nőnél jelentkező hátfájdalmakon is gyakran segít ez a módszer.

A manuálterapeuta először azt deríti ki, mikor és hogyan jelentkeztek először, illetve minek hatására javulnak vagy rosszabbodnak a tünetek. Ezután részletes fizikális és funkcionális vizsgálatot végez. Megfigyeli, miként áll, ül,  fekszik le a beteg, és hogyan hajt végre bizonyos mozdulatokat, például az előre-, hátra- vagy oldalra hajlást. Megvizsgálja ízületeinek mozgását is, és végigtapintja a lágyszöveteket, vagyis az izmokat, az inakat és az ízületi szalagokat, hogy lássa, nem túlságosan feszesek-e. A “szerkezeti ellenőrzés” során a szakember felméri a vázrendszert érintő zavarokat. A terapeuták kezük gyakorlott mozdulataival ízületi-, izom- és különösen gerinceltérések helyreigazítását végzik. A gerincbetegségek nem csak a hátban, hanem például vállban, karban, csípőben és az alsó végtagokban is okozhatnak fájdalmat, zsibbadást. A fájdalom mellett, sok esetben a porckorongsérv, lumbágó, isiász mellé olyan megbetegedések is társulnak, mint a migrén, szédülés, asztma, ízületi betegségek, hurutok, székrekedés, menstruációs zavarok, stressz, stb…

A manuálterapeutához forduló páciensek több, mint 90%-a valamilyen izom- vagy csontrendszeri fájdalomtól szenved; leggyakoribb a hátfájás és a nyaki fájdalom. Gyakran kezelnek fejfájásban szenvedő betegeket is. Az általuk kezelt fejfájások legtöbbjét a nyakizmokat érintő izomfeszültség okozza. Az ostorcsapás-sérülést szenvedők (fejük hirtelen hátra- vagy előrebukott) is hatékony kezelésben részesülnek. A sportolók különféle problémákkal, például rándulással, ficammal, ín- és szalagsérüléssel, térdficammal és teniszkönyökkel keresik a manuálterápiát. A terápia korhatár nélkül végezhető. A gyermek- és serdülőkori panaszok jelentős részét – tévesen – “növekedési fájdalomnak ” tekintik, holott azokat a csont- és izomrendszer túlterhelése, vagy korábbi sérülése is okozhatja. Ha egy gyermeknél baleset történt, vagy ha megmagyarázhatatlan eredetű fájdalmakra panaszkodik, könnyen lehet, hogy egy képzett manuálterapeuta segíthet rajta. A terapeuták egyébként a gyermekkorban rendszeres kontrollvizsgálatokat javasolnak, mert így elkerülhetőek a későbbi gerinc- és csípőpanaszok.

A hát- és ízületi fájdalmakban szenvedő idősebb emberek sokszor fájdalomcsillapítókkal próbálják enyhíteni gyötrelmeiket. Ez azonban csak tüneti kezelés. Ilyenkor is érdemes felkeresni egy képzett terapeutát, hiszen sok esetben javíthat a beteg állapotán.

A terhesség alatt a nők a gerincüket érő megnövekedett terhelés miatt gyakran panaszkodnak hátfájásra, és arra, hogy nehezükre esik megőrizni egyensúlyukat. A szülés során pedig változások következnek be a medence- és a keresztcsonti tájék ízületeiben (azokban, amelyek a test súlyát közvetítik az alsó végtagok felé). Ez megint csak hátfájást okozhat, s a gerinc a szülés után a gyermek emelgetése és hordozása következtében további sérüléseket is szenvedhet.

A terapeuta gyakran testmozgást vagy gyógytornát is ajánl,  tanácsokat ad a testtartással és relaxációs módszerekkel kapcsolatban, amelyeknek a kezelések közötti időszakban otthon is hasznát veszi a beteg.

Hívjon minket!