A manuálterápia a tartó- és mozgatórendszer működészavarainak élettanával, diagnosztikájával és terápiájával foglalkozik.
Differenciált technikák egész arzenálját használja, amelyet különböző indikációk alapján alkalmaz nagyon részletes funkcionális diagnosztika után. Nagy hangsúlyt fektet a képalkotó eljárásokra, mint például röntgen, CT, mágneses rezonancia, valamint csontsűrűség vizsgálat.
A kezelés célja a blokkolódás feloldása, az ízületek és csigolyák mozgástartományának visszaállítása, tehát a fájdalommentes fiziológiás állapot helyreállítása.
A terápia során a beteg fájdalma, mozgáskorlátozottsága oldódik, általános közérzete, hangulata jelentősen javul.
A műfogások tanát, vagyis a manuálterápiát az orvosok jelentősen továbbfejlesztették és tudományos alapokra helyezték. Így alakult ki a diagnosztikus és terápiás módszereket egyaránt tartalmazó manuális medicina.
Egyiptomi és thaiföldi szobrok bizonyítják, hogy a manuális terápia több, mint 4000 éve ismert. Már Hippokratész – a modern orvostudomány atyja – is jártas volt a manuálterápiában. Úttörő szerepet játszott kialakulásában a XIX. századi orvos Atkinson, aki az USA-ban és Angliában tevékenykedett, valamint kollégája, Still, az oszteopátiás iskola megalapítója, továbbá Palmer – egy laikus -, később a kiropraktikus irányzat alapítója.