Fitoterápia

A fitoterápia növényi részek és a belőlük előállított készítmények gyógyászati felhasználásán alapszik, tapasztalati elveken alapuló és folyamatosan fejlődő tudomány. Története egyidős az emberiség történetével. A növény az ember számára eleinte táplálékul, később pedig gyógyszerként is szolgált.  Az orvoslás történelmi fejlődése során a gyógynövények képezték a gyógyszeres kezelés alapját.

A legrégebbi emlékek Kína, India, az ókori Babilon és Egyiptom területéről származnak. Kínában már ie.27 században ismerték a fokhagymát, rebarbarát és sok ma is használt növény gyógyító hatását, de innen származnak fűszereink jó része is, mint pl. a fahéj, gyömbér, bors. A babiloniak fedezték fel a cékla, zsázsa és a gabonacsíra jótékony hatását. Egyiptomban pedig számos kőbe vésett ábra, dombormű maradt fenn a piramisokban, ahol jól felismerhetők a használt növények. Az Ebers-féle papirusztekercs mintegy 876 féle gyógykészítményt sorol fel, az ott található növények egyharmadát ma is használjuk. A klasszikus görög- római kultúra orvosai Hippokratész, Galenusz már rendszerezték a gyógynövények ismeretét, gyógyszerként való felhasználását, Dioszkoridész pedig megírta Európa első gyógynövény jegyzékét “Materia Medica” címen, amely 1500 évig alapműnek számított a gyógyításban. Művében szerepel a galagonya, mustár, ezerjófű. A római birodalom bukása után a kolostorokban élt tovább a gyógyítás tudománya, szerzetesek, apácák foglalkoztak a gyógyteák készítésével, itt születtek a mai gyomorkeserűk előfutárai is.

Hazánkban Pannonhalmára vezethető vissza a kolostori gyógyítás. Az első magyar nyelvű füves könyv pedig, a 16. században jelent meg “Herbária” címmel Méliusz Juhász Péter írásában.

Régen nálunk is minden falunak volt egy füvesasszonya, aki gondoskodott arról, hogy a honi gyógyfüvek ismerete, a felhasználás és az alkalmazás módjai, a tudás ne vesszen el. Szerepük akkor kezdett megváltozni, amikor a 19. század derekán a természetben nem létező anyagokat vezettek be a gyógyászatba. Elterjedtek a szintetikus készítmények, amelyek megjelenésével párhuzamosan azonban egyre gyakoribbá váltak a nem kívánt mellékhatások, ezért a 70-es évektől kezdve ismét növekszik a természetből származó gyógyszerek jelentősége.

Ma már hazánkban mintegy 530 féle gyógynövényt használunk. A fitoterápia korszerű lehetőségei az alkalmazott természettudományok, a kísérleti és a klinikai orvostudomány módszerein alapulnak. A tudósok felfedezték, mennyi értékes összetevő található bennük. A gyógynövényekben koncentrált formában fordulnak elő a másodlagos növényi anyagcseretermékek (mint például a bioflavonoidok, cserzőanyagok és az illóolajok), amelyek sokféle betegségre természetes gyógyírként hatnak, (pl. légúti, húgyúti, emésztőrendszeri, nőgyógyászati problémáknál, szív- és érrendszeri megbetegedéseknél, cukorbaj, magas vérnyomás) és sikerrel alkalmazhatóak más természetes gyógymóddal összekötve.

Fontos azonban tudnunk, hogy a gyógynövények nem “csodaszerek”, csak helyes indokkal és helyes módszerrel alkalmazva gyógyítanak. Szakszerűtlen használatuk különböző problémákhoz vezethet. Egyes gyógynövények együtt adása pl. fokozhatja, illetve kiolthatja egymás hatását, ezért szakértő közreműködése szükséges. A fitoterapeuta a tünetek ismeretében és az okok felkutatásával személyre szabottan választja ki a legmegfelelőbb növényeket, ezekből állítja össze a keveréket.

A mai modern ember felismerte, hogy nem a szintetikus gyógyszerekkel, kémiai hatóanyagokkal tudja megőrizni egészségét, immunbiológiai felkészültségét, elkerülni az ún. civilizációs betegségeket, hanem a növények segítségével!

Fitoterapeuta szakértőnk a betegség elkerüléséhez, a gyógyuláshoz, de a gyógyuláshoz elengedhetetlen pozitív gondolkodásmód kialakításához is hatékony segítséget nyújt!