Akupunktúra

Akupunktúra

Akupunktúra – természetes gyógymód,  holisztikus szemlélet

 

Főként fájdalmas állapotok kezelésére használják: ízületi betegségek, izomgörcsök, húzódások, hátfájás és reumás panaszok esetén, de egyéb betegségek, panaszok (pl. allergia, asztma, depresszió, arcidegbénulás, elhízás, epekő, cukorbetegség, fekélyek, fáradtság, fülzúgás, fejfájás, köszvény, lumbágó, májbetegségek, menstruációs zavarok, migrén, porckorongsérv, prosztatabetegségek, szédülés, sportsérülések, szorongás, vérnyomásproblémák: alacsony, magas, stb.) leküzdésére is.

 

A legrégibb természetes gyógymód a Kínából származó akupunktúra (acus = tű és punctura = beszúrás), amely mindennemű történetírást jóval megelőző időkből maradt ránk. A kínai mitológia hagyományaiból született, és két félistenre: Sen-nungra és Huang-tira hivatkozik. Míg Sen-nung, a hagyomány szerint, összeállította az első gyógynövényeket tartalmazó herbáriumot, Huang-ti (más néven „sárga császár”) az emberi anatómiával foglalkozott és kifejlesztette az akupunktúra alapjait.

Régészeti leletekből tudjuk, hogy már 7000 évvel ezelőtt akupunktúrás tűket készítettek csontból, és gyógynövényeket használtak az orvoslásban. De csak 3000 ezer évvel később, mintegy 2000 évvel Krisztus előtt kerültek alkalmazásra fémtűk, s ezek alkották az alapját annak, amit ma klasszikus akupunktúrának nevezünk. A XVII. században az akupunktúrával kapcsolatos ismeretek kereskedők révén eljutottak Hollandiába. Ten Rhyne holland sebész, aki a Kelet-Indiai Társaság megbízásából Kínában dolgozott, annyira lelkesedett ezért a gyógymódért, hogy 1683-ban könyvben leírta az akupunktúra elveit. Az akupunktúra további európai terjedését néhány Kínából visszatért jezsuita misszionáriusnak köszönhetjük, akik minden országba elvitték ezt a filozófiát.

Ez az ősi kínai gyógymód abból áll, hogy a beteg bőrébe meghatározott pontokon tűket szúrnak. Ezek az akupunktúrás pontok a test láthatatlan energiacsatornái, az úgynevezett meridiánok mentén fekszenek, amelyeket a belső szervekkel hoznak kapcsolatba. A tűk szabaddá teszik, visszafogják vagy fokozzák a meridiánokban az energia (Qi) áramlását. A hagyományos kínai orvoslás szerint az emberi test két ellentétes, de egymást kiegészítő természetes erő, a női jellegű „jin” és a férfi jellegű „jang” hatása alatt áll, melyeknek egyensúlyban kell lenniük egymással.

A jin erő passzív és nyugalmat ad; a sötétséget, hideget, nedvességet és a terjedést jelképezi. A jang agresszív és serkentő; a fényt, meleget, szárazságot és az összehúzódást képviseli. A betegségek oka a jin és a jang erő egyensúlyának megbomlása. A jang túlsúlya például hirtelen fájdalmat, gyulladást, görcsöket, fejfájást, magas vérnyomást okozhat, a jin túlsúlya pedig tompa fájdalmakat, hidegrázást, folyadék-visszatartást, folyást és fáradtságot idézhet elő. Az akupunktúrában a diagnózis és a kezelés célja az egyensúlyvesztés azonosítása, majd a tűk megfelelő pontokba való beszúrásával az egyensúly helyreállítása. Hagyományosan 365 ilyen pontot tartanak nyilván, de a századok során ennél sokkal többet fedeztek fel, így a mai táblázatokban már mintegy kétezer akupunktúrás pont szerepel. A fontos pontok többsége a 14 meridiánon van. 12 meridián az általuk képviselt szerv nevét viseli. Ezeken a pontokon kívülről lehet befolyásolni a meridián energiaáramát és ezzel szabályozást végezni. A szervi, lelki betegségek és a környezeti ártalmak megváltoztatják a Qi áramlását: az túlságosan felgyorsul vagy lelassul, akár le is áll, vagy nem a megfelelő szervhez irányul. Az orvos segít visszaállítani az áramlás normális intenzitását és irányát. Nyugaton főként fájdalmas állapotok kezelésére használják, például ízületi betegségek, hátfájás és reumás panaszok esetén, de egyéb betegségek, panaszok (pl. allergia, angina pectoris, asztma, depresszió, elhízás, epekő, cukorbetegség, fekélyek, fáradtság, fülzúgás, fejfájás, köszvény, lumbágó, májbetegségek, menstruációs zavarok, migrén, porckorongsérv, prosztatabetegségek, szédülés, sportsérülések, szorongás, vérnyomásproblémák: alacsony, magas, stb.) leküzdésére is.

Igazolt tény, hogy a tűkezelés hatására endorfinok szabadulnak fel, azaz a szervezet saját fájdalomcsillapító anyagainak szérumszintje is megnő. A terapeuta kínai diagnózist alkalmaz, a pontok kiválasztásánál ősi szabályokat követ. Ezután a gyógyító vékony, rozsdamentes acélból készült tűket szúr a megfelelő pontokba. Ez általában gyors művelet, és sem fájdalommal, sem vérzéssel nem jár. Két ujja között finoman sodorgatja a tűt, hogy ezáltal „energiát gyűjtsön” vagy „energiát oszlasson szét” egy ponton. A páciens enyhe zsibbadást vagy bizsergést érez a kezelt pontok körül. A tűket olykor csak néhány percig, máskor akár fél óráig is bent hagyják (a kezelés időtartama a betegtől, előző kezelésre adott reakciójától függ). Ez idő alatt a páciensnek esetleg elnehezülnek a végtagjai, kellemesen ellazultnak érzi magát.

A terapeuták ma már vagy eldobható tűket használnak, amelyeket leforrasztott, sterilizált csomagból vesznek elő, vagy autoklávban biztonságosan sterilizálják azokat. Az akupunktúrás kezelés során a betegek általában 4 – 6 alkalom után kezdik jobban érezni magukat, különösen akkor, ha az állapot régebben tart, és nyilvánvaló tünetei vannak. Összetettebb betegségeknél azonban hosszabb idő is eltelhet, amíg a javulás tapasztalható. Az akupunktúra fokozatosan fejti ki hatását, az eredmény az egymás utáni kezelések során bontakozik ki. A gyógyítók szerint évente 3 – 4 alkalommal, minden új évszak beköszöntekor érdemes elmenni egy általános frissítő akupunktúrás kezelésre az egészség fenntartása céljából.

Hívjon minket!