Íriszdiagnosztika

Íriszdiagnosztika

Diagnózis a szem alapján

 

A szem még a nyelvnél is többet árul el az ember egészségi állapotáról. Ez nem is csoda, hiszen a szem nem csak a lélek tükre, hanem a testé is.

Az íriszdiagnosztika alapja a szem szivárványhártyáján (íriszén) látható jelek, és az ezekben bekövetkező változások tanulmányozása. Ezt az egészségellenőrzési módszert az íriszdiagnosztika specialistáin kívül más terapeuták is alkalmazzak. Az íriszdiagnosztikában a szivárványhártya pontosan meghatározott területei a test egyes részeinek felelnek meg, s az ezeken a területeken észlelt változásokból a terapeuták szerint meg lehet mondani, hogy a test és a lélek mely részeivel vannak bajok, és azok milyen jellegűek.

Bár már a régi orvosok is a beteg szeméből próbálták meg kiolvasni a betegséget, a modern íriszdiagnosztika a magyar Péczely lgnác (1826—1911) munkásságával kezdődött. Péczely gyerekkorában egy törött lábú baglyot gyógyított. Észrevette, hogy a madár íriszében van egy fekete vonal, amely a bagoly lábának gyógyulásával egy fekete pont körül fokozatosan fehérre változott.

Péczely később, már orvosként meggyőződött arról, hogy ugyanaz a betegség mindig ugyanott hagy árulkodó jelet a különböző betegek íriszen. 1881-ben közzétett eredményei Európa-szerte, majd az 1900-as évek elején az Amerikai Egyesült Államokban is nagy érdeklődést váltottak ki. 1950-ben Bernard Jensen itt dolgozott ki egy részletes térképet mindkét szem íriszéről, pontosan megjelölve az írisz egyes területeihez tartózó testrészeket. A szivárványhártya a tortaszeletekhez hasonlóan a test egyes részeihez vagy funkcióihoz kapcsolódó szeletekre, illetve hat, az  egyes szervrendszerekhez tartozó korgyűrűre vagy zónára tagolódik. Az első egyben legbelső zóna a gyomorhoz, a második a bélrendszerhez, a harmadik az ér- és nyirokkeringéshez, a negyedik a belső és külső elválasztású mirigyekhez, az ötödik az izmokhoz és a csontvázhoz, végül a hatodik, a legkülső a bőrhöz és a kiválasztáshoz tartozik.

A szivárványhártya, vagyis írisz, a szaruhártya mögött és a szemlencse előtt elhelyezkedő színes hártya, amely minden emberre jellemző, éppen ezért például az útlevélben is szerepel, mint azonosító adat. A szokásos szemszínek a kék, a zöld, a sárgásbarna, mélybarna, a fekete, de természetesen ezek közti átmenetek is léteznek. E hártya közepében található a pupillanyílás, amely a fényt a szemfenék érzőidegeihez vezeti. A nyílás nagysága változó, a különféle fényviszonyoknak megfelelően nagyobb vagy kisebb lehet. A bal oldali írisz a test bal, a jobb oldali a test jobb oldalával áll kapcsolatban. Sok szerv és funkció mindkét íriszen tükröződik. Általában el lehet mondani, hogy a felsőtest szerveinek és funkcióinak az állapotát az írisz felső része, míg az alsótesthez tartozókét az írisz alsó része jelzi. Feltételezik, hogy a fehér jelek gyulladás, túlzott serkentés és stressz hatására keletkeznek, a feketék pedig akkor, ha az adott szerv vagy testrész működése hibás. A szivárványhártya külső területén megjelenő sötét gyűrű arra utalhat, hogy a rossz kiválasztás eredményeként méreganyag halmozódik fel a bőrben.

Az íriszdiagnosztika szakemberei a szervrendszerek, a szervek és a mirigyek közötti energiaegyensúly alapján tízféle alkatot különböztetnek meg. Minden egyes típusnak jellegzetes szivárványhártya-mintázata van.

A finom erezetű, szövött selyemhez hasonló mintázat erős, a lazább, zsákvászonszerű pedig gyenge jellemre vall. Rendellenes íriszjelek esetén a diagnoszta olyan kezelést javasol, melynek célja az adott beteg alkatára jellemző egyensúly visszaállítása. A gyakorlott diagnoszták arra törekszenek, hogy még a tünetmentes szakaszban felismerjek a betegséget.

Az íriszdiagnosztikának az a nagy előnye, hogy a szervezet egészére vonatkozóan kapunk egy átfogó képet. Azok, akik idegenkednek a hagyományos orvoslás vizsgálómódszereitől, könnyebben megbarátkoznak a szemvizsgálat  gondolatával. Hasznos lehet az íriszvizsgálat azoknak, akik még a komolyabb tünetek megjelenése előtt figyelmeztetést szeretnének kapni egy betegségről, vagy akik szeretnék nyomon követni, hogy milyen változást eredményez az alkalmazott kezelés.

Az írisz vizsgálata iridoszkóppal, más néven réslámpával történik, amely egy szemészeti műszer, akár 100-szoros nagyítást is elérhetünk vele. Maga a vizsgálat fájdalommentes, teljesen ártalmatlan, bármikor, bármilyen gyakorisággal elvégezhető. Nem csak a betegségek, de a gyógyulás mértéke is jól nyomon követhető, az állapotjavulás a szemből is megítélhető.

Hívjon minket!